... köszönhetően a dunai úsztatásnak (kösz kiképző néni). Vélhetően. Köhög, taknyos és harákol. Persze ettől függetlenül jókedvű és játékos, mindenkit levesz a lábáról. Ma becsempésztük egy kerthelységbe, és mikor távoztunk először egy ember jött oda megkérdezni, hogy megsimogathatja-e, majd gyakorlatilag az egész kerthelység. Mondjuk imádnivaló pofija van.

Ja, kis intermezzo: elvágtam a kezem, nem is kicsit. Sietve bekötöttük a műhelyben, majd hazajöttünk. Itthon próbáltuk átkötni de nem ment fájdalomentesen. Mogyoró odajött és mintha érezte volna, hogy baj van, ezúttal nem ugrált, nem rendetlenkedett, hanem odahajtotta a fejecskéjét a lábamra és aggódva (mondja a gazdi, aki emberi érzéseket képzel a kutyája arckifejezéseibe) nézett. Átkötöttük, elmentünk a balesetibe és egy jókora kötéssel tértünk haza. Mogyoró érdekes módon még egyszer sem próbálta lerágni, cincálni, ilyesmi.. na jó egyszer finoman megnyalta. Van benne humánum, na - mégiscsak labrador.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.