Az már teljesen világos(sá tettük), hogy Mogyoró egy éhenkórász. Mindig olyan szemekkel mered ránk, mintha legalább napok óta éheztetnénk, pedig éppenséggel egyre nagyobb pocakot cipel jobbra-balra. Úgyhogy kissé visszafogtuk a kajaadás gyakoriságát, ugyanis mint ahogy az az állatorvos rámutatott, a jutalomfalatkák kalóriatartalmát is hozzá kell számolni a napi táplálkozásnál. Teljesen logikus, mi hülyék, hogy nem gondoltunk rá hamarabb. Elvakított minket a nagy szeretet és az ebféltés. Úgyhogy most már csak 4x kap napjában kicsi adagokat, és visszafogjuk a jutalomfalatok mennyiségét is. (én legalábbis betartom, M mintha kissé túl nagylelkű lenne a témában)

De rájöttünk, hogy baromira szereti a zöldségeket is. (a képet kissé árnyalja, hogy a vakolatot, a pocsolya zavaros vizét valamint a csigákat is ugyanolyan szívesen fogyasztja). Úgyhogy mostanában adunk neki répát, brokkolit, meg kapott már spárgát is. Most olvastam utána, és arra kell figyelni, hogy csokit, szőlőt, gombát ne kapjon. Jó lenne, a megtartaná e jó szokását, és mondjuk méregdrága dentastick (fogtisztító rágcsálnivaló) helyett a répát ropogtatná el. Egyelőre még beválik. Igaz, valszeg nagyon sokat nem tud belőle megemészteni, mert a ma reggeli "mogyorófagyiban" (tudom, tudom, undorító, M találta ki, és soha többé nem tudok majd minden fenntartás nélkül a mogyorófagyira gondolni) mintha valami répaféleség is lett volna...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.