Sajnos ez egy tipikus kiskutya-probléma. A gazdi keze a legnépszerűbb célpont, de legalábbis a legkevésbé tolerálható a gazdinak. Persze mindent harapdál, hiszen így ismerkedik a világgal: be kell osztani a dolgokat: rágható (nemsokára jönnek az igazi, remélhetőleg kevésbé hegyes fogak), ehető, ill. teljesen ehetetlen és rághatatlan (leltár: 1 db kavics, ill. 1 db betondarabka). A rágás piszok idegesítő: az ember megveszi a pici, leginkább plüssállatkára emlékeztető, cuki-muki kiskutyát, amelyik utolsóként, elárvulva vacog a ketrec sarkában és valami hálafélét vár. Egy nagy túrót kap. Illetve harapdálást, ami bazi idegesítő, főleg az előbbiek tükrében. Persze ez csak azt jelenti, hogy jól érzi magát, ismerkedik a környezetével, játszik - pont ahogy az embergyerekek is, csak picit több fogacskával. De szerencsére kezelhető: hangos zaj, jelezve a kellemetlenséget (pont mint a testvérkéi, ill. a játék beszüntetése - ez mondjuk jóval nehezebb, mint ahogy hangzik).

Hát egyelőre ennyi. Még van kezem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.