Ez Mogyoró, akiről ez a blog szól. Nem Labradort szerettünk volna venni, hanem a németjuhász és a mopsz között hezitáltunk.. de a mopsz  (tudjátok a kutya a Men in Black-ből) hajlamos mindenféle betegségekre, finoman szólva is "high maintenance" és nem is túl okos. A németjuhász ugyan okos, de kicsit nagy (Jó, jó a labrador is, de..), és talán egy cseppet territoriálisabb is a kelleténél. Nem való lakásba és mivel sok ember vesz körül a munkahelyemen - ahova feltett szándékom, hogy becipelem - nem is túl praktikus. Szóval fájó szívvel, de lemondtunk róla. A következő választás egy golden retriever lett volna, de a hosszú szőre, meg a krónikus törzskönyvhiány elrettentett. Ti. minden hirdetnek van valami jó sztorija, hogy melyik kutyának miért nincs törzskönyve. Nem érdekeltek. pár ezer forint kiváltani és megbízhatóan bizonyítja, hogy valóban fajtiszta (nem veszel zsákbamacskát), valamint ami sokkal fontosabb: a tenyésszemle miatt kevesebb az esély a betegségekre (pl. diszplázia).

Az egyetlen, akinek volt egy vidéki tenyésztő, akinek történetesen az M5-ös melletti parkolóban lévő autóban (kiszállítás alatt) volt egy felesleges kiskutyája. Na jó, igazából egy bolhazsák volt, mákostészta textúrával a bundája alatt. Gyakorlatilag vakarózással telt az élet nagy része. (majd ez ránk is átterjedt). Még aznap megfürdettük + bolhaírtóztuk. Vacogás, remegés, hajszárító, 3 törülköző, nagyon bolyhos kiskutya, nagyon sértődötten szuszogva. Átaludta az egész éjszakát! (azóta sem - update: már kettőt is!). Április 18. - megvan életünk első kiskutyája!

Április 19.

Másnap sokkal lelkesebb és tisztább volt. sok játéj, sok pisi, sok kaki - mindig a legkülönbözőbb helyekre. Nekem sajnos dolgozni kellett menni, de Y félóránként beszámolt az újabb szösszenetekről.

Ja, teljesen süketnek tetteti magát. Más kutyatartóval beszélgetve kiderül: ez szinte normális. Nagy a trauma, amit a szülő, tesók, otthon elvesztése okoz, kell pár nap, mire túlteszi magát rajta. Mi ezt a pár napot azon aggódva töltjük, hogy süket. Nem ébred fel a hangos tapsra sem, nem figyel erős zajokra. Hihetetlen.

Április 20.

Mindenki tudja, hogy kutyánk van. Tele van vele a FB oldal. Mindenki meg akarja nézni (gondolom dögönyözni is).

Április 21.

Ma állatorvoshoz megyünk. Piszok eleven és már nincsenek affelől sem kétségeink, hogy süket-e. Nem az. Mindenesetre érdekes, hogy eddig milyen hangos zajokat tudott figyelmen kívül hagyni (pl. fel sem ébredt rájuk).

Április 24.

Az állatorvosnál kiderült: Mogyoró oltási könyve egy fénymásolt vacak, orvosi pecsét nélkül. Bárcsak jobban értettünk volna hozzá, mikor megvettük! Bár akkor most nem lenne egy ilyen szép, okos kiskutyánk.. akinél egyébként meg kellett ismételni a Parvo oltást az előbb említett okok miatt. Szóval még legalább 7-8 hétig csak a kertben lehet és játszhat.

Április 25.

Mogyoró számára a dolgok két kategóriába sorolhatók: megrágandók, egyben lenyeledők. Az átfedés roppant csekély. A gazdi keze határozottan az első a kaja a második, különben nem tudna végezni egy marék kutyatáppal néhány másodperc alatt. A labrador kiskutya számára az élet egy folyamatos éhezés. Szinte a kajálás befejezésekor már esengő szemekkel néz a tároló irányába, ahonnan az étel szokott érkezni.  Persze ennek már nem dőlök be. A második éjszaka ennek a technikának köszönhetően fogyasztott el 15 deka ételt, ami egy ekkora kutyusnak hatalmas adag - főleg az éjszaka közepén. Jó, minden nyikkanására felkeltem és megnéztem miért szenved (már tudom: vakarózik és közben nyüszít + tapasztalatlan voltam).

Mogyoró egyébként ügyes, a következő dolgokat tudja majdnem 7 hetesen: hívásra (szóra, sírjelre) a gazdihoz szalad, parancsra kimegy a szobából (ha éppen nem vakarózik, vagy nincs érdekesebb program), nem érdekli különösebben a nyakörv (ez jó!), apportozik több-kevesebb sikerrel. Mindegy: a hívásra való bejövetelnek nagyon örülök - ez akár életmentő is lehet. Sokat gyakoroljuk, apró jutalomfalatkákkal körítve.

Most éppen a papucsomat rágja ami az egyik kedvence a lefogyott WC papír tekercs, a lakásban fellelhető összes zacskó, valamint a nadrágszárak mellett. A kutyajátékok nem különösebben izgatják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.