Mostanában olvassuk - pontosabban én kezdtem el olvasni, és most már M is, aki mindig orvul elhalássza előlem pont amikor én is olvasnám - James Herriot: Minden élő az ég alatt c. könyvét. Nem pont labradorokról szól (bár van egy sztori róla), de szerintem minden állatkedvelőnek tetszeni fog. 

James Herriot állatdokiként dolgozott Yorkshire-ben, és az '50-es években még a nagytestű haszonállatok kezelése (ezen belül is elletése) tették ki munkájának nagyrészét. Nagyon érzékletesen ír a tájról, az emberekről, és persze az állatokról. Ám senki ne váron túlságosan fordulatos cselekményt, nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy egy álmos kis mezőgazdasági városban milyen egyszerű dolgok jelentik a boldogságot. Egy állatorvosnak például egy megszülető borjú, vagy egy meggyógyított kutya. Ja és természetesen minden állatorvosnak kötelező irodalom, hogy tudják értékelni a ma használatos vállig érő gumikesztyűket. Mert nélkülük eléggé mocskos tud lenni a meló...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.