Nos, már említettem: Mogyoró egy négy lábon sétáló bolhatenyészet volt. Nyüzsögtek benn az élősdiek, hogy az embernek borzongott a háta. Szenvedett is tőle rendesen.

Megfürdettük, de ez nem bizonyult még csak időleges megoldásnak sem - a bolhák megtisztulva folytatták a tevéknységet, a védtelen kiskutya vérének a csapolását. Elmentünk bolhaírtót venni. Sajnos az első csak 8 hetes kortól volt jó (nem kockáztattunk vele, félretettük), a másik már 2 hetes kortól adható. Nem is vacakoltunk - rácseppentettük. Napokig hullottak belőle az döglött, vagy alélt bolhák (ezeket körömmel at előző állapotba juttattuk). De az igazi megoldás a bolhafésű nevű találmány volt: ez szoros fogaival képem kiemelni és megtartani az élősködőket, amiket aztán megfelelő kezeléssel (lásd: köröm) a túlvilágra lehet segíteni. Ja, semmiképpen nem tenném a lakásban, mert ha nem megfelelően akad be, akkor csak kifésüli a bundából a dögöket és vidáman pattognak tovább.

Sajnos a bolhák nemcsak a védtelen kiskutyákat kedvelik, hanem a gazdáikat is, ez pedig komoly veszély: a bolha nem úgy csíp, mint a szúnyog, hanem dühöngő őrült módjára sokat. Beköltözik az ágyba és amíg a gazdi alszik, addig tevékenykedik. 2-3 nappal később pedig véresre vakart csípések jelzik a tevékenységüket. Nem győzöm utálni őket. Vegyszerek, kalcium pezsgőtabletta, sok porszívózás (tényleg sok!), felmosás, ágyneműcsere, folyamatos ruhacsere.. stb. Ezekkel lehet védekezni. A bolhapete a földön lévő porral táplálkozik és abban rejtőzik, alig lehet észrevenni. Szerencsére a porszívóval ez jól kezelhető.

Utálok minden élősködőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.